A magyar népdal hosszú távra szóló üzenete az Idő nulla körüli tartományában
ígérkezik megfejthetőnek. Ha ez igaz, akkor viszont vele kapcsolatban le kell
mondanunk az Állatövről is, a Hétbolygó-rendszerről is, mint az értelmezés
lehetséges kereteiről. De hát végül is mit értsünk azon, hogy ?az idő nulla
körüli tartománya?? Pontosítva: milyen képünk rajzolódhat ki róla nekünk,
magyaroknak, amikor a magunk lelkéből közvetlenül felfakadó üzeneteket fogjuk,
az egyetemes rend szerint az ő irányából? Meggyőző konkrét példákat az ilyen
esetekre eddig néphagyományunknak inkább csak a látvány szintjén érzékelhető
megnyilvánulásaiból, azok közül is csak a legelementárisabb rajzolatúakból
olvashattunk ki. Mostantól viszont? Következő kérésünk: milyen alapon tudjuk egy
népdal zenéjét megvallatni? Könnyen belátható: ennek a feladatnak a
megoldhatósága azon áll vagy bukik, vajon sikerül-e valamiféle egzakt és
lehetőség szerint a hagyománytól is szentesített ?átszámítási kulcsot? találnunk
egyfelől a csillagmítoszi közegben történő tájékozódás alapegységei (őselemek,
bolygók, állatövi jegyek), másfelől a zenei alapelemek, mondjuk, a zenei hangok
között. Mert végül is itt, a zene hullámain hangolódik át a népdal üzenete az
időtlenség tartományából a hétköznapok közvetlenül megélhető négydimenziós
téridő-világába.