Kígyó sziszegését hallom, prérikutya vinnyogását... Látom elmenni a bölényeket.
Látom a porfelhőt, sápadtarcúak érkeznek. Látom kifordított tenyerüket, békét
mutatnak. Látom hátuk mögött a késeket, háborút hoznak. Látom, amint sátrainkba
kéredzkednek, és látom, amint reggel elviszik magukkal a békét. Látom, hogy
egyre többen jönnek, és látom, hogy nyelvük kétágú... Hallom, hogy hangjuk
kígyósziszegés. Cseh Tamás és barátai 1961-ben egy hegyi tisztáson felverték az
első indián sátrakat. Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető
világra vágytak. Egy bő évszázaddal azelőtt letűnt kor, a síksági indián kultúra
szabályait, eszményeit elevenítették fel a Bakonyban. Az évente kétszer
megrendezett játék hagyománya a mai napig él. A nagy kaland izgalma és a
természet szeretete apáról fiúra száll, felnőtt és gyerek egyaránt szívesen
azonosul a bátor, szívós és bölcs indiánokkal. Cseh Tamás a bakonyi törzsek
mindennapjairól naplót vezetett, a jegyzetei alapján pedig, Kormos István
biztatására, 68-69-ben megírta ezt a sok kutatómunkán alapuló, néprajzilag is
hiteles, izgalmas történetet. Évtizedekig kallódott, mire végül napvilágot
látott. Legutóbb 2008-ban jelent meg. A Hadiösvény a bakonyi indiánok könyve,
Cseh Tamás egyetlen regénye.