Csók István életútja egy évszázadon ível át, eszmélése a boldog békeidőkre
esett, majd felnőttként megélt két világháborút és megannyi hatalomváltást.
Habitusának eredendő derűjét azonban mindez csak megerősítette, világnézetté
csiszolva szerencsés adottságát. Derűje máig hatóan átsugárzik művein, ami kellő
magyarázatot ad arra a szeretetre, amellyel mai napig övezi művészetét a
közönség. E hosszan tartó népszerűség egyik kulcsa kétségtelenül Csók
festészetének világos és közérthető volta. Fénytelített, színpompás képi
világának visszatérő hősei imádott felesége és lánya, színtere a békés polgári
otthon vagy a nyári Balaton, kedvencei a kora ősz dúsan tarka virágai.
Festészetének sokszínű formavilága nem öncélú stílusbűvészet, hanem érzékeny
leképezése formakereső korának. Kötött, akadémikus kifejezésmódját hamar
felváltja a realizmus tiszta hangzata, hogy azt az ifjúkor melankóliáját
érzékenyebben kifejező szimbolizmus kövesse, a századelőn vérbő
impresszionistaként kezdi újra, majd rövid időre őt is megérinti a modernizmus
felszabadító hatása, végül élete derekán visszatér ahhoz a képi világhoz, mely
egyéniségéhez, világnézetéhez leginkább illeszkedik, az impresszionizmushoz.