Palackposta Kétféle jó irodalom van - osztja Sándor Iván a nagy bécsi író,
Hermann Broch gondolatát. - Az egyik szolgálja a korszak ízlését-divatjait, s
ezzel része lesz a korszak struktúrájának. A másik megmutatja: mi maga a
korszak. Legújabb esszéiben Sándor Ivánt is ez foglalkoztatja: a
mélyszerkezetek, a szellemi áramlatok, a szakadékok és a kelet-európai
sakktábláinkon ránk leselkedő etikai-intellektuális kelepcék. Épp ezért fordul a
modern európai irodalom fontos szerzőihez: Samuel Becketthez, W. G. Sebaldhoz,
Thomas Bernhardhoz, Örkény Istvánhoz és Mészöly Miklóshoz, hogy az ő
modelljeiket és mintáikat, no meg saját élet- és gondolkodástörténeti
tapasztalatait összegezve indítson útnak egy palackpostát, amely - a könyvben
szintén felbukkanó pályatárs, Földényi F. László szép szavaival - üzenet a
feledés egyre nagyobb tengerében.