Kosztolányi 1924-ben megjelent Pacsirta című regénye a századforduló
Magyarországának - elsősorban a vidéki elmaradottságnak - kritikáját adja, de a
parlagiság mellett a szecessziós (dekadens) modernség divatját is
kipellengérezi. A kortársak mind egyetértettek abban, hogy az író a címszereplőt
legendásan csúf húgáról mintázta. Kosztolányi erről egyik nyilatkozatában sem
beszélt, de nem is tagadta, hogy egy általa ismert vénlány alakja adta az
alapötletet. A regény másik fontos életrajzi vonatkozását a cselekmény
helyszínéül szolgáló vidéki kisváros, Sárszeg és Szabadka azonosításának
lehetősége adja. Kosztolányi több alkalommal is kifejtette véleményét
szülővárosa viszonylagos elmaradottságáról. Sok helyütt azonban - különösen az
első világháború, a forradalmak és a trianoni békeszerződés után - Szabadkát az
elveszett értékek és a letűnt boldog gyermekkor jelképeként említi.