Comenius újrafelfedezése Comenius újrafelfedezése című könyv a 350 évvel ezelőtt
elhunyt filozófus, reformátor és a nemzetek tanítója emlékének van szentelve.
Annak ellenére, hogy a könyv megfelel tudományosság követelményeinek, népszerű
stílusban van megírva, hogy a laikus közönség elvárásait is teljesítse. A könyv
címe arra utal, hogy néha megfeledkezünk erről a nagy gondolkodóról és azért
időről időre újra fel kell őt fedezni. A könyv szerzője szubjektív önvallomással
kezdi: Comeniusszal még a volt Csehszlovákiában ismerkedett meg, amikor is mint
kisiskolás belemélyedt az arcmásába, amely az iskola osztályának a falán
függött. De csak most, sok évtized múltán, és az életútja hosszú kutatása után,
határozott hogy önálló könyvet ír róla. A könyv tartalma négy részre van
tagolva. Az említett szubjektív önvallomás után az életrajzi rész következik,
amely életútjának legfontosabb szakaszait eleveníti fel, születésétől kezdve,
tanulmányain és számkivetettsége alatti ténykedésén keresztül egészen a
haláláig. Mivel ez a rész tömérdek adathalmazt tartalmaz, az olvasó részletes
információt kap a tudományos és pedagógiai tevékenységéről Európa egyes
országaiban, amelyekben annak idején mozgott. A további rész próbálkozás a
filozófiai nézeteinek szintézisére. Ez a rész főleg amiatt fontos, hogy Comenius
filozófiai rendszerének a múltban kevesebb figyelmet szenteltek. Annak ellenére,
hogy nem írt egyetlen egy nagyobb munkát sem, amelynek a címében ott lenne a
filozófia szó, a könyvnek ez a része a főbb filozófiai gondolatainak
összefoglalója. A filozófusokkal szembeni kritikai állásfoglalás mellett, az
olvasó megismerkedhet az eszmei gazdagságával az ismeretelmélet, a
vallásfilozófia, társadalomfilozófia, a háború, béke és politika, ugyanúgy mint
a nevelés és művelődés filozófiai kérdéseivel. Az utolsó rész az Appendix címet
kapta, mivel olyan kérdéseket taglal, amelyek látszatra ugyan kiválnak a könyv
fő keretéből, azonban alkotásának szerves részét képezik. Annak ellenére, hogy a
szociológia mint tudomány majdnem kétszáz évvel később született, Comenius
szociológiai precizitással elemezte az akkori magyar nemzet erényeit és hiányait
és egyben adalékként szolgál a magyarság sérült lelki alkatának jellemzéséhez.
Egy beadvány tartalmáról van szó, amelyet II. Rákóczi György erdélyi
fejedelemnek írt Gentis felicitas, a Nemzet boldogsága címmel. A könyv szerzője
rövid, de kritikus tanulmánnyal kezdi, amely egyfelől pontosítja az eredeti
latin iromány eddigi fordításait. Egyben elemzi létrejöttének okait és
körülményeit és amellett értelmezi és magyarázza az egyes cikkelyeit. A
tanulmányhoz kapcsolódik az említett beadvány latin szövege és a magyar nyelvű
felülvizsgált fordítása. Főleg a fiatalabb olvasók számára, akik nem
rendelkeznek enciklopedikus ismeretekkel, vannak szánva a gazdag megjegyzések az
egyes oldalakon, amelyek közelebb hozzák az adott történelmi kort, amelyben ez a
nagy gondolkodó élt és a körülményeket, amelyek között létrehozta az alkotását.
Hasonló céllal van írva az ún. módszertani útmutatás a könyv olvasásához, hogy
az olvasó ezt a bonyolult témát nehézségek nélkül és egyben önmegnyugtatással
értse meg.