?Minden idők legnagyszerűbb történeteit a Napról, a Napot megszemélyesítő
emberistenekről írták, hogy én is divatos, filmreklám ízű ajánló szavakkal
éljek. (...) Az ember egyre elveszettebb végtelenné, parttalanná táguló
világában, és ami sokak számára fejlődésnek, egyre magasabbra emelkedésnek
tűnik, azt ugyanannyian hanyatlásnak, süllyedésnek látják. A végtelen
felfoghatatlan, és helyünket lehetetlen megtalálni benne. A naprendszer, a Nap
?világa áttekinthető és ugyanarra tanít, amire a Végtelen: nem, szakíthatjuk ki
magunkat büntetlenül a nagy Egészből (de a kis közösségből sem), mert belátható
időn belül elpusztulunk.