?Olyan különleges volt, valósággal ragyogott. Amikor eszükbe jut, mindig így
emlékeznek majd rá. Amikor a kis Phoebe Deanre gondolnak. Mert idővel
megfakulnak, elmosódnak a hibái, és mivel nem lesz ott, hogy idősebbé, érettebbé
váljon, hogy maga javítsa ki ezeket a hibákat, a furcsaságai egyre jobban
elhalványulnak, míg végül csupán az marad belőle, amire mások emlékeznek. A
különleges lány. A tökéletes lány. Aki egy tragikus balesetben halt meg a folyó
felett átívelő hídon, az esőben? habár az igazság ennél árnyaltabb volt. És az
igazság mindig kiderül. Semmi sem tarthatja rejtve; felszínre kerül,
kibontakozik, megmutatkozik a maga meztelen valóságában. Megállíthatatlan, akár
az árapály, egy vihar vagy egy kísértet. Utánad ered, és leterít.? A kietlen,
szürke kisvárosban, West Wilmerben közel egy évtizede mindenkit csak egyetlen
dolog foglalkoztat: miért telt huszonhét teljes percbe Grant Deannek, hogy
értesítse a mentőket, amikor egy házibuliból hazafele jövet autóbalesetet
szenvednek a húgával, Phoebevel? Mi akadályozta meg a fiút, hogy segítséget
hívjon, és ezzel megmentse ragyogóan tehetséges húga életét? Valaki tudja az
igazságot. És ez a valaki arra készül, hogy Phoebe halálának tizedik
évfordulóján, a lány tiszteletére szervezett megemlékezésen elmondja, mi történt
azon a végzetes éjszakán. Vajon az igazság képes lesz majd felülkerekedni a
kicsinyes bosszún és az érzelmi játszmákon? Létezik gyógyír az évtizedes
fájdalomra és elnyerhető a feloldozás? ?Ashley Tate épp olyan biztos kézzel
vezet minket a sivár kisvárosi utcákon, mint az érzelmek labirintusában.
Nagyszerű könyv megbánásról, emlékezésről és a rossz döntések pusztító
következményeiről.? Caroline Mitchell