Sokan mondták már a szemembe, még többen a hátam mögött, hogy az írásaimban
csak egy igazán szürke és érdektelen figura szerepel: a saját személyem. Én sem
sokat képzelek magamról, egy dolgot azonban nehéz volna elvitatni tőlem: életem
eddigi 70 évébe a Sors legalább 700 évre elegendő Történelmet zsúfolt bele. Csak
címszavakban felsorolva: láttam a Horthy-fasizmust, a világháborút, a gettókat,
a Rákosi-diktatúrát, az 1956-os felkelést, a szovjet páncélosok bevonulását,
Kádár János országlását, a rendszerváltást és napjaink teljes anarchiáját.
Többnyire fellázadtam a passzív elszenvedő szerepe ellen, ezért sorsom a
Színművészeti Főiskolától a kazánszerelő brigádon, a komlói bányán, az aszódi
javítóintézeten és számos más állomáson vezetett át. Hivatásomnál fogva ismertem
és ismerem az irodalom és a politika világát is, valaki megtisztelt azzal a
megjegyzéssel, hogy én találkoztam a legtöbb emberrel egész Magyarországon. Az
utam lassan kifelé vezet a világból. Általában az érkező szokott ajándékot
hozni, most én, a távozni készülő nyújtok át egy prezent-et: önéletrajzom első
két kötetét, mely harmincéves koromig foglalja össze a velem történteket -
haraggal és vállalt elfogultsággal a nagyobb rész érdekében. Szereplőimet nem
bújtatom kezdőbetűk fedezékébe, a saját nevükön jelennek meg. Ha lesz erőm,
talán még folytatom.