? Uram! A késemért jöttem! ? Hol hagyta? ? Valami matrózban. ? Milyen kés volt?
? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? ? Várjunk... Csak lassan,
kérem... Milyen volt a nyele? ? Kagyló. ? Hány részből? ? Egy darabból készült.
? Akkor nincs baj. Megvan a kés! ? Hol? ? A hátamban. ? Köszönöm... ? Kérem... A
csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis
kagyló-ritkaság. ? Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem... ? Kitartás! A
kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert
különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi
étterem. ? De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos?
Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza. ? Az orvos itt lakik a közelben, és a
kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
? Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy
megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon. ? Nem is jogra
hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent
maradjon a kés. Orvosi rendelet! ? Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a
kés az én műszerem! ? Hm... nehéz ügy... ? Tudja mit? Nekem is van szívem,
segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat.
Az is megteszi, amíg a mentő jön. ? Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy
jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept,
hiába...