Megannyi sikeres szerep után Benedek Miklós most a legnagyobb kihívással
birkózott meg: saját magáról, a saját életéről mesél. Együtt sírhatunk és
nevethetünk a pályatársakkal, az idősebb és a fiatalabb kollégákkal, a
barátokkal és a családtagokkal. A gyerekkortól a jelenkorig tartó történetben
minden szóba kerül: a sikerek, a mindennapi örömök mellett a kudarcok és a
megrendítő családi tragédiák is. Benedek Miklós társa a könyv megalkotásában egy
régi jó barát, az író Vajda Katalin volt, akinek köszönhetően egy mellbe vágóan
őszinte vallomást olvashatunk. Nem fájt a vakbelem, csak azt akartam, hogy anyám
velem foglalkozzon és sajnáljon. Bementünk a kórházba, fogtam az oldalamat és
eljátszottam, hogy fetrengek a fájdalomtól, mire az orvos zokszó nélkül kivette
a vakbelemet, sőt utána még meg is mutatta, hogy milyen csúnya. Majdnem
elröhögtem magam, látva azt az összetekert randaságot. Hogy tényleg csúnya
volt-e, nem tudom, fogalmam sincs, hogy néz ki egy szép vakbél.