Az ilyen zúgolódások után ismét agyafúrt támadásokat intézett Krisztus urunk
ellen, lélekdermesztő szidalmakat szórva rá, amiért így rendezte, vagy
legalábbis tűri, hogy a dolgok így legyenek. De ha ilyenkor nem bosszantották,
meghiggadt ismét, szidalmai lassan, fokonkint valami homályos kinyilatkoztatássá
finomodtak, amit órákon keresztül sem unt el, és amiből olyasmi derengett elő,
ködszerű homályossággal, hogy ő, Prikk bizonyos fokig járatos a mennyeiek
dolgaiban, és sejti is, hogy miért történik vele mindez a véres igazságtalanság.
Az ilyen terjedelmesebb kinyilatkoztatások után rendszerint néhány heti csend
következett. Ez idő alatt Prikk szótlanul ivott, és a külső társadalommal
szemben arra a néhány szórakozott, állvakaró mozdulatra szorítkozott, amellyel
az alkoholisták lelkében fészkelő zordonságot leplezgette, valahányszor
megérezte, hogy a zordonság ki akar ülni az arcára, körültekinteni új
gyűlölettáplálék után. Aki bizonyos megsejtések alapján közel tudott férkőzni
Prikk csodálatos, összetett lelkéhez, majdnem bizonyosra vehette, hogy ezekben a
leplező mozdulatokban Prikk szeméremérzése mellett ott bujkált a kímélet érzése
is. Látni való volt, hogy Prikk nem akar senkinek terhére lenni. -Prikk mennyei
útja A hírneves Cholnoky-fiúk sorában míg Jenőt (1870) szemlélete és ízlése a
XIX. századhoz kötötte, Viktor (1868) két világ határán áll, László pedig (1879)
már a modern idők alkotója. Írásainak hősei a történetek kezdetétől a
megsemmisülés felé zuhannak. Kallódó emberek, alkatilag szorongó, végzetes
boldogtalansággal küzdő figurák. Az akarat halála már megtörtént, amikor
találkozunk velük. A téma leggyakrabban az alkoholizálás és a fátyolos
emlékekben élő sikerületlen, beteljesületlen szerelem. (...) Gyakori helyszín a
kocsma, és sokszor bukkan fel a templom, a liget vagy a Duna-part is, a rövidebb
írásokban pedig Veszprém, a Séd-patak környéke - a gyerekkor. Az ellentétpárok
sorában ott a nihil és az életöröm folyamatosan felbukkanó dialektikája,
valamint a dekadencia és az áhított élet vágya közti szakadék - írja kötetünk
utószavában Egressy Zoltán.