Loni és a Varázsvár Vörös István meseregényének első részben (Loni és a
kísértetek) Loni, a kisiskolás embergyerek és Levélke, az ötszázéves
kísértetkislány - dacára a korkülönbségnek - nagyon jó barátságba keverednek. Az
önmagában is olvasható új részben Levélkéék (anyja, Sarkifény Vízlevegőtűz
Sztrasidla Klára és apja, Gorboda Tamás) meghívja Lonit és egész családját
(anyját, Ildit, apját, Tamást, és bátyját, Petit) vértesi otthonukba, a
Varázsvárba. Kezdve egy igazán rejtélyes (sőt: kísérteties) vonatúttól az este
nyolcas reggelin keresztül a rendszeres éjszakai repkedésekig egy rövid időre
Loniék megtapasztalják, milyen is kísértetként élni... Annyit elárulhatunk, hogy
cseppet sem félelmetes! (Na jó, csak nagyon ritkán.) Ahogy a regénybeli gyerekek
mondják: Ez nem volt se jó, se rossz, se hihető, se hihetetlen! Ez minden volt!