A kis kavics Fekete és fehér, elefántként ezt a két színt ismerem. Persze, az
élet nem fekete és fehér, a dolgok benne nem ilyenek. Nem a vagy-vagy-ok
uralkodnak, hanem az és-ek, ezzel együtt a belenyugvás, beletörődés, bölcs
elfogadás. Az ezzel a ténnyel való szembesülés engem rendkívül ... Folytatás ??
későn ért utol. Pontosan akkor, amikor megláttam a hullát, akit az iskola
padlásán találtak, megláttam, miközben szállították volna el, lecsúszott róla az
anyag, amivel beborították. Azóta töltöm a mindennapjaimat az élettel. Együtt
töltöm a napokat az élettel, nem a sajátommal, arról már régen letettem.
Másokéival, pillanataikkal, hangulataikkal, reményeikkel, váratlan
hangulatváltozásaikkal, de különösen a halálukkal, különböző halálnemekkel,
öngyilkosságokkal és erőszakos halálokkal, anyagyilkos és politikai merénylő
életével és az általa okozott halállal, akár egy kukkoló, kívülálló, magányos
szemlélő, akinek az örömből a mosoly látványa jut, a bánatból a tekintet
távolsága, az érzésből a lehetőség, a soha meg nem valósuló- olvashatjuk A kis
kavics egyik elbeszélőjének vallomását, miért kezdett nyomozni egy bácskai
kisvárosban, amikor egy hullát találtak az iskola padlásán. S ez a sokrétű,
krimiszerű nyomozás hogyan találkozik Leni Riefenstahl, a híres német
filmrendezőnő sorsával, aki művészetével kiszolgálta a náci rendszert - nos, ez
csak a könyv egyik rejtélye. Lovas Ildikó regénye filmszerűen pergő, rendkívül
gazdag és az olvasót mindvégig feszültségben tartó olvasmány. Mint egy igazi
krimi.