Kultúra arisztokrácia nélkül? Ahogy azt eddig megjelent öt verseskötetében is
tette, Falusi Márton az esszéiben is járja az országot és Európát: térben és
időben. Közben portrét készít például Csoóri Sándorról, Székely Jánosról és Ágh
Istvánról; keretbe foglalja a Hegyvidéket, Rómát és Bécset; részt vesz a
könyvhéten, tudományos tanácskozásokon és sörözéseken, vagyis az irodalmi
életben. Megfontol nézőpontokat, elemez értelmezési irányokat, és reflektál a
kortárs történésekre, viszonyokra. A Kultúra arisztokrácia nélkül? című
tanulmány- és esszékötetében Falusi ezúttal kultúra, filozófia és irodalom
kapcsolódási pontjait vagy egyes trendek alapján (a látványosság iránti igény, a
közéleti költészet, a magaskultúra értékőrző kapacitásának szűkülése), vagy
pedig a hagyományműködés révén (az Arany János-i életmű sokoldalúságának
érvényesülési módjai ma, haza és haladás kapcsolatának alakulása a honi
intézményrendszerben, a szerelmi költészet lehetőségei) tárja fel a kortárs
irodalom jelenkori rendeződéseire fogékony, ámde nem feltétlenül szakmabéli
olvasók számára is. Falusi Márton (1983, Budapest) József Attila-díjas költő,
esszéista, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, a Hitel folyóirat szépirodalmi
szerkesztője és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója. Eddig megjelent
értekező prózai művei: Virágvasárnapi zsákbanfutás (esszék, tanulmányok,
kritikák, Hitel Könyvműhely, 2012) Műtücsök opál mezőkön (esszék, tanulmányok,
Nap Kiadó, 2016) Jog és irodalom, haza és haladás a magyar eszmetörténetben
(monográfia, MMA MMKI, 2018) ?A magaskultúra értelmében vett nemzeti kultúra az
állam legfontosabb legitimációs talapzata: erőszakmonopóliumát, pénzügyi és
igazságszolgáltatási apparátusát is azért őrzi meg más államoktól és regionális
integrációktól különállóan, hogy az adott népcsoport saját történelmét saját
kultúrájában teremthesse meg.?