Szabadság árva magvetője - 110 vers Valójában mindenki ismeri, az is, aki azt
hiszi, hogy nem, mert gyerekkorában hallotta a mesét a halászról meg a
kishalról, az aranykakasról vagy Szaltán cárról, mert kamaszként találkozott
Anyeginnel, az európai irodalom első nagy kiábrándult hősével, vagy épp Borisz
Godunovval, az operavilág egyik feledhetetlen alakjával. Puskin egyike a világ
alapköltőinek, aki tulajdonképpen megalapozta a modern orosz irodalmat, nélküle
nincs Tolsztoj, nincs Dosztojevszkij és nincs Bulgakov. Élete is egészen
különleges volt. 1799-ben született, de nem lezárója volt a tizennyolcadik
századnak, hanem elkezdője a tizenkilencediknek. Ereiben afrikai vér is
csörgedezett, mégis orosz arisztokrata volt. Hiába volt kivételezett,
csatlakozott a konzervatív Oroszország és a cár ellen szervezkedők csoportjához.
Kegyelt volt és száműzött lett, csak évek múltán kerülhetett vissza Pétervárra,
ahol végül személyes cenzort kapott az új cár, I. Miklós személyében. Ontotta
magából a műveket, mintha tudta volna, hogy harminchét évesen egy feleségéért
vívott párbaj áldozata lesz. Rengetegen fordították magyarra, jelen kötet mégis
kivételes. Egy fordítói gondolat fut rajta végig, Soproni Andrásé. Ő válogatta
és látta el olvasást megkönnyítő jegyzetekkel a verseket. Az összeállítás
végigkalauzol a teljes életművön. Soproni András gondosan ügyel a költő által
használt versformákra, mégis olyan természetesen gördülnek a sorok, mintha
eredetileg magyarul íródtak volna. Megőrzi az eredeti közvetlenségét, köznyelvi
fordulatait, s nem utolsósorban, amit néha klasszikusoknál el szoktunk
felejteni: a humorát. Engedjük hát, hogy ez a különleges alkotó beléphessen
hozzánk. Marasztalni fogjuk, mert jó vele időt tölteni.