Milyen eszközökkel igyekeztek a kommunisták meggyőzni a hétköznapi embereket
arról, hogy a létező világok legjobbikát ígérik nekik? Miként vált a politikai
propaganda a mindennapok részévé az 1948 utáni években? Mit jelentett a házi
agitáció, és mi volt a célja? Milyen szerepe volt a kommunista ?újbeszélnek? a
meggyőzésben, a mindennapos kis alkukban és az egyéni érdekérvényesítésben?
Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Huhák Heléna széles körű
forrásanyagra, a hivatalos iratok mellett naplókra és magániratokra is épülő
könyve. A szerző bemutatja, hogyan próbálták az agitátorok ? más néven a
népnevelők ? manipulálni és mozgósítani a társadalom tagjait hétköznapi
helyzetekben, és hogy milyen hatása volt az agitációnak a személyes
kapcsolatokra és a nyelvhasználatra. A pártiratokban a népnevelők ?reakciós
tömbökből? álló agitációs térképeket gyártottak, a lakásokban leleplező tárgyak
után kutattak, a ?kispolgárokat? önkritikára, pártszerű szeretetre és gyűlöletre
tanították. A jelentőlapok történeteiben a meggyőzendő ?ellenség? a bérházakban,
a közértben és a templomok környékén, de szinte bárhol feltűnhetett. A szerző
részletesen feltárja, hogyan változott meg a valóság észlelése az agitprop
hálózat hatására, és hogy a hivatalos iratokban elképzelt világot nemcsak a
propaganda, de a népnevelők, sőt a ?népneveltek? tapasztalatai és érdekei is
formálták. Ezekben az években a házi agitáció nem egyszerűen az otthonok
bevételét jelentette, a magántér az érdekérvényesítés, a panaszkodás és az
alkudozás helyszínévé is válhatott. HUHÁK HELÉNA történész, az ELKH BTK
Történettudományi Intézetének kutatója. A Kismama sárga csillaggal (2015) és a
Lágerutazás (2017) című kötetek társszerkesztője. Fő kutatási területe a 20.
századi társadalom és mindennapok története.