A szerző több mint harminc éve lépett elő laikus olvasóból hivatásos olvasóvá.
Életrajzából egyértelműen kiviláglik, hogy amióta csak olvasni tud, a könyvek
határozzák meg az életét. Diákként azok közé tartozott, akik már rég túl voltak
az aktuális kötelező olvasmány elolvasásán, amikor az iskolában az adott mű az
irodalomórán feldolgozásra került. Egykori kedvenceit később felnőtt fejjel
persze újraolvasta. Könyvtárosként természetesen jóval több könyvvel került
kapcsolatba. Még több művel ismerkedett meg, amikor az irodalom, az olvasás
népszerűsítése volt a hivatali feladata. 15 esztendőn át dolgozott
gyerekkönyvkiadóban, ahol az olvasott művekről ismertetéseket, ajánló sorokat
kellett írnia. És számos olyan gyerekkönyvíróval készített interjút, akik sajnos
ma már nincsenek közöttünk, de alkotásaik folyamatosan megjelennek napjainkban
is. Praktikus, pragmatikus módon foglalkozott tehát gyermek- és ifjúsági
irodalommal. S foglalkozik ma is, hiszen majdnem egy évtizede állandó rovata van
a Könyvhétben, egy-egy alkalommal akár egy tucat gyerekeknek, illetve
fiataloknak szóló könyvről legyen az ismeretterjesztő vagy szépirodalom ad közre
mini recenziókat. Kötetét ugyan nem ezekből a cikkekből állította össze, de
mégiscsak ezek alapozták meg azt. Csokonai Attila írja: Be akartam mutatni
néhány kiadót, amelyek a gyerekkönyvkiadás legfontosabb műhelyeinek számítanak.
A Könyvhétben megjelent interjúim alanyai sikeres írók, de van közöttük
illusztrátor is. Michael Endét és Christine Nöstlingert jól ismeri a magyar
olvasóközönség, számos művük megjelent magyarul úgy gondoltam, érdemes róluk
legalább portrévázlatot adnom. Hangsúlyozni kívánom, nem irodalomtörténeti
megközelítésben foglalkoztam velük, nem is kritikákat írtam nyugodtan
fogalmazhatok így: kedvet szeretnék ébreszteni műveik elolvasásához. A három
műelemzést kötetem legkiérleltebb részének ítélem. Aztán egy tematikus rész
következik, olyan téma, amelyet nem lehet megírni: ez a háború. Összeszedtem
néhány régebbi háborús ifjúsági regényt, majd sorra vettem öt olyat, amelyet
manapság adtak ki. A két csoport között óriási a szemléletbeli különbség. Hiszen
a mi kis világunk is óriási változáson ment át. Mindenesetre nem kívántam az
olvasó szájába rágni, hogy miképpen viszonyuljon az ismertetett könyvekhez. A
kötetet annotált bibliográfia zárja. CSOKONAI ATTILA (1951, Kisbajom) a szegedi
József Attila Tudományegyetemen magyar-német szakos tanári diplomát szerzett, s
több helyütt tanított, de mindenhol csak rövid ideig. Könyvtárosi pályája is
alig bő két évig tartott. Lényegében évtizedek óta lapszerkesztőként és
fordítóként dolgozik. 1975-ben kezdett verseket publikálni, ez idáig három
önálló kötete jelent meg: Rastignac a Szabadság-hegyen (Kozmosz Könyvek, 1981),
InEdith (Fekete Sas Kiadó, 2001), Dirádó (Fekete Sas Kiadó, 2006). Tagja a
Magyar Írószövetségnek, valamint a Berzsenyi Társaságnak és a Nagy Lajos
Társaságnak. 1997 óta a Könyvhét főszerkesztő-helyettese.