Újrakezdés 1951. június 24-én, Budapesten, Szent Iván napján, az év legrövidebb
éjszakáján születtem... Életem mottója: Soha ne adjuk fel! Mindig van remény!
Sokak által lenézett, ám különleges és szép hivatás volt az enyém, amelyben nem
volt egyszerű megteremteni a szakma és a magánélet harmóniáját. Nekem talán
sikerült. Többször kerültem reménytelennek tűnő helyzetbe, de szorgalommal,
akarattal, elszántsággal, bátorsággal mégis sikerült megkapaszkodnom, talpra
állnom, sőt, túlélnem a szakma, a magánélet csalódásait, megtalálnom, és
élveznem a szépségüket is. Ehhez - megtapasztaltam- bíznunk, hinnünk kell
önmagunkban, és abban, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre. Életregényem
-azt hiszem- érdekes, izgalmas, sokszínű és tanulságos. Ha az életemet ismét
kezdhetném, újból ezt a hivatást választanám. Olvasóimnak kellemes órákat
szeretnék szerezni: kirándulást egy rejtélyes szakma útvesztőiben, kalandozást a
világban, Európában és Ázsiában, és töprengést azon, hogy naponta hozott jó,
rossz döntéseink milyen következményekkel járnak az életünkre, a sorsunkra. (a
Szerző)