Sisi udvarában Wallersee?Larisch grófnéról az újságolvasó közönség
számontartotta, hogy nem csupán a világszép és extravagáns osztrák császárné és
magyar királyné, Erzsébet unokahúga, de egyben az 1889 januárjában lejátszódó
mayerlingi tragédiának, Rudolf trónörökös és Mary von Vetsera bárónő rejtélyes
öngyilkosságának is egyik koronatanúja. A tragédia után kegyvesztett lett, és a
bécsi előkelő társaság kiközösítette. A sokféle közvetett adatot összegereblyéző
kutatók egy része súlyosan elmarasztalja őt, kerítőnek tekinti, aki romlott,
pszichésen is beteg unokaöccse cinkosaként visszaélt a benne őszintén megbízó,
fiatal bárókisasszony naivságával és szerelmi bódulatával. Mások szerint azonban
ő csupán akaratlan közreműködő, sőt maga is áldozat volt, akit Rudolf
manipulált, és semmiképp sem tekinthető felelősnek azért, amit Mary von Vetsera
a maga felnőtt akaratából és elhatározásából végül megtett. Ha az előbbi igaz,
akkor Marie Louise megérdemelte, hogy a társaság kitaszítsa köreiből ? ám ha az
utóbbi, akkor ez a büntetés túlzó volt és igazságtalan. Akit igazságtalanul
bántanak, persze még nem kap felmentést, hogy ha emlékiratot ír, abban
csúsztasson, manipuláljon, netán hazudjon. Mentség nincs ? de van magyarázat,
ami némiképp világosabbá teheti a hátsó szándékokat, belső motívumokat,
mégiscsak növelve valamiképp a megértést az iránt, aki ha torz eszközökkel is,
de talán valódi méltánytalanság ellen tiltakozik. Mert hát ezért is fogott
tollat a kezébe az, akiről a pletyka és a bulvár a mayerlingi tragédia után már
csak így volt hajlandó tudomást venni: ?Az a Larisch grófné, aki?? ?aki ezzel az
emlékirattal megpróbált szembeszállni az igazságtalannak érzett
kirekesztettséggel és bosszút állni császári rokonságán. Csorba László