Gyermekvonat Angliába - Egy budai kislány levelei (1920-1921) Oly gusztusos
biciklizni. Kár, hogy Magyarországon nem bicikliznek a nők is - írja levelében
Kató, büszkén újságolva szüleinek, hogy ő már majdnem tud. Az első világháború
nagy nyomorúságot hozott a vesztes országokra. A lakosságon belül is leginkább a
fővárosi gyerekeket sújtotta. Sok volt a hadiárva, de akinek éltek a szülei, az
is megszenvedte az áruhiányt. Alig volt élelmiszer, ruhanemű és tüzelő. Ezen a
helyzeten próbált enyhíteni a gyermekvonatok néven ismertté vált akcióval a
háborúban semleges Hollandia és Svájc, majd a győztes országok közül Anglia és
Belgium. Az Országos Gyermekvédő Liga hazai védnöksége alatt 1920 és 1930 között
jártak ezek a vonatok,olyan külföldi családokhoz juttatták el a gyerekeket,
amelyek vállalták, hogy hosszabb-rövidebb időn keresztül nevelik, taníttatják és
főleg etetik, felöltöztetik őket. Az angliai transzporttal utazott egy tizenkét
éves budai kislány, Petrich Kató is, aki nevelőszülőknél töltött idejének minden
eseményét megörökítette. Bridgwateri tartózkodása alatt vezetett naplója és
levelezése közel száz év elteltével épségben került elő. Derűs, vicces,
optimista, nosztalgikus írások, rajzok, fényképek. A maga nemében egyedülálló
dokumentumegyüttes, mindeddig ugyanis csak szórványos emlékek maradtak az
akcióban részt vevő gyerekek külföldi sorsáról. Kató leveleiből az angliai
eseményekről értesülhetünk, a válaszlevelekből pedig kiderül, hogy milyen
nehézségekkel kellett megküzdenie még egy budai középosztálybeli családnak is a
nagy háború után. A biciklizés, bármely gusztusos is, egyelőre háttérbe szorult
a tennivalók sorában...