Fáj-e meghalni? ?És ez a legfurcsább: a semmi, hogy lehet többé sohse lenni, -
ez a legérthetetlenebb: végső lakójául agyamnak a nagy csodálkozás marad csak,
hogy voltam és hogy nem leszek.? Szabó Lőrinc: Csak az imént Ebben a könyvben
Popper Péter Szabó Lőrincéhez hasonló borzongó csodálkozással igyekszik
farkaszemet nézni a nagy, félelmetes titokkal: a halállal. Igen, titokról van
szó, hiszen míg a meghalás folyamatáról fiziológiai és pszichológiai értelemben
is tudunk egy keveset, magáról a halálról semmit. A halálról csak hiteink,
reményeink, feltételezéseink, elméleti konstrukciónk vannak, bizonyosságunk
nincs. Ez a kötet sem adhat - nem ezért érdemes kézbe venni. Hanem azért, mert a
halál kikerülhetetlenül eljön mindannyiunkért, és minél jobban igyekszünk
elnyomni, elhárítani ezt a titokban mindig ott kísértő gondolatot, annál nagyobb
lehet bennünk a feszültség és a félelem. Ezek pedig azt is megnehezítik, hogy a
maga teljességében éljük meg az életünket, amíg még tart. Popper Péter fel mer
tenni magának számos izgalmas kérdést, melyek időről időre bennünk is
felmerülhetnek. Jó lenne-e örökké élni? Vagy talán az élet értéke éppen abból
fakad, hogy mulandó? Lehet-e már valaki életében halott? Joga van-e az embernek
megölni magát? Valóban a semmi, a nemlét marad csak, vagy valamilyen formában a
halál után is folytatódhat az élet? Lehetséges-e, hogy van lélekvándorlás, s ha
van, az új lény azonos-e a régivel: én fogok újra megszületni, vagy nem én?
Megvédhet-e a vallás (vagy bármi más) a halálfélelemtől? Megbékülhetünk-e végül
az elmúlással?