Hetvenhét magyar népmese Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság
megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek; magukon hordják így e tájak
sajátos mondatalakítását, nyelvi zeneiségét és - gyakran csak e tájakon értett -
szavait. Egységesíteni, mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni
őket, úgy mégis, hogy a sajátosságukat megőrizzék. Hisz egy nemzet annál
szervesebb, minél sokszerűbb; szellemileg annál gazdagabb és szabadabb, minél
összetettebb, sőt tarkább; akár a festő a színeivel. S azután: ezekben a nem ma
keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk
finomságainak megalkotói, legművészibb mesterei nem is oly rég népünk
legelnyomottabb rétegének milliói voltak, a szegényparasztok. E mesterfogásoknak
csak töredékeit is megőrizni nemzeti kötelesség, akár a műemlékvédelem. Illyés
Gyula