Vendégjáték Bolzanóban Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és
egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az
esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik
feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az
élet. Ez nagyon ritka az emberek között. Te menekülsz ez emberek elől, mert azt
hiszed, más dolgod van a világban. Én keresem ezt a teljességet, mert tudom,
hogy semmiféle más dolgom nincs a világban. Nyilvánvalóan a legjobb dolog, ha az
embert karja között tartja valaki. A hős alakjában Giacomo Casanova, a hírhedt
18. századi csábító figurájának körvonalai sejlenek föl, a történetben pedig
világosan kivehető a velencei kalandor életútjának néhány fordulata. A múlt
azonban nemcsak Casanova történelmi személyisége révén van jelen a Vendégjáték
Bolzanóban lapjain, hanem Giacomo emlékei révén is. Nemcsak az elbeszélő
ereszkedik alá a történelem kútjába, hanem a főhős maga is szembesül múltjával,
életének korábbi eseményeivel. Miközben a velencei ólomkamrák börtönéből szökve,
szülőföldjéről elmenekülve rövid időre megpihen Bolzano kisvárosában, ismét
találkozik hajdani vetélytársával, Párma urával, aki évekkel korábban egy
párbajban súlyosan megsebesítette, majd feleségül vette Franciskát, akinek
kegyeit mindketten elnyerni igyekeztek. Ahogy a történelem kísért a regény
lapjain, úgy rémlik föl Giacomo előtt meghiúsult hódításának története. - Bengi
László