Van-e kitörés a lét szűkös kereteiből, a falak szabta tér, a napról napra
rövidebb távlatot biztosító idő szorításából? Vágyaink helyettesíthetik-e a be
nem teljesült valóságot? És ha igen, akkor meddig? Mennyi ideig? És hogyan? A
főszereplőknek, Idának és Lajosnak az együttélés laza kapcsolatában és az
egymáshoz foggal-körömmel történő egyidejű ragaszkodásában az önállóság
megőrzésének és a magány fenyegető réme elkerülésének egymást átszövő törekvése
jelenik meg, a férfi és a nő erőgyűjtése egymásból ahhoz, hogy a két szorító
dimenzióit legalább a képzelet, az illúziók világában megszüntessék, bővítsék,
vágyaikat legalább itt megvalósíthassák. Czilczer Olga új regényétől ne várjon
az Olvasó fordulatos történeteket, látványos kalandokat, meglepetésekkel járó
fordulatokat. Ellenkezőleg. A szerző számára a lélek belső, apró rezdülései, a
hősei különböző tudatállapotában végbemenő folyamatok fontosak. A valóság, a
félálom, a gondolat, a képzelgés egymásba átszűrődő, folyton változó jelensége,
amelynek hátterében fölsejlik, kirajzolódik a kádári rezsim utolsó két
évtizedének hamis illúziókat keltő világa.