A kapus félelme tizenegyesnél A kapus félelme tizenegyesnél (1970) Handke korai,
egyik legismertebb írása: bűnügyi elbeszélés. A történet egyszerű, és a mű
szempontjából voltaképpen másodlagos: Josef Bloch, egykori híres futballkapus és
szerelő egy őszi pénteki napon felmond a munkahelyén, egy építkezésen, miután
úgy hiszi, elbocsátották. A hétvégén végigcsatangol Bécsen, ismeretséget köt egy
mozipénztárosnővel, Gerdával, akit első közösen eltöltött éjszakájuk után -
látszólag minden különösebb indíték nélkül - megfojt. Ezután felkeresi egy
korábbi ismerősét, Herthát, aki vendégfogadót bérel egy elhagyatott kis
községben. Elmegy egy futballmérkőzésre, ahol egy ismeretlennel beszédbe
elegyedik, elmondja neki, milyen kilátástalan a kapus helyzete tizenegyesnél. Az
elbeszélés azzal fejeződik be, hogy a csatár a mozdulatlanul várakozó kapus keze
közé lövi a labdát. A tizenegyesrúgás az igazság pillanata lenne? Csak az a
kapus védheti ki a tizenegyest, aki tökéletes nyugalommal várja a lövést? A
klasszikus bűnügyi írások és a realista próza nyomdokait követő leírás mögött
Josef Bloch története egy, a szokványos és normális társadalmi életből
kihullott, identitását vesztett, pszichózisban szenvedő ember válságának
lélekrajza, amit leginkább Bloch viszonya a nyelvhez - nyelvi válsága - fejez
ki. Az elbeszélés egyes szám harmadik személyben távolságtartással tudósít az
eseményekről és Bloch állapotáról, mégis mindig Bloch perspektívájából. Blochot
észlelései többnyire megzavarják, ilyenkor igyekszik megmagyarázni, értelmezni
cselekedeteit, reakcióit.