Boldogasszony vendégségében Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1. -
Budapest, 1980. május 10.) magyar néprajzkutató és művészettörténész, a
legszögedibb szögedi-nek tekintik. A 20. századi magyar néprajz és folklór
kutatás egyik legnagyobb alakjaként tartják nyilván. Fő kutatási területei az
Alföld néprajza, a vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak. Könyve
előszavában az alábbiakat írja: Majd egy évtizede járjuk a magyar kegyhelyeket,
hogy egy összefoglaló néprajzi és szellemtörténeti munkához anyagot gyűjtsünk. A
feladat azonban szinte kimeríthetetlen, a kutatás újabbnál újabb kötelességeket
ró ránk. Utunk kezdettől fogva többnek bizonyult szakszerű tudományos
expedíciónál, mert a megszentelt magyarságnak: állammisztikának és szakrális
népéletnek, felmagasztalt egyéniségnek és közösségi sorsnak, egyszóval a magyar
színlétnek és kozmikus helyzetünknek olyan realizmusát tárta fel előttünk,
amelyet napjaink metafizikai árvaságában, egyetemes létbizonytalanságában és
céljatévesztettségében bizonyára érdemes számbavennünk és életünkbe
építenünk.Könyvünk módszere és célzata ezúttal más, mint tudományos: a magyar
lélek platóni tartományainak utikalauza, egy új magyar arisztokrácia olvasmánya
szeretne lenni.