Föld és hatalom Kecskeméten a 20. század elejére olyan kedvező birtokstruktúra
alakult ki, amely alapját képezte a kibontakozó exportpiacnak. Ez és a település
török kori múltja olyan képzetet keltett a kortársakban, mintha a város gazdag
lenne, amihez felfokozott elvárások egész sora társult. Móricz Zsigmond, Németh
László vagy Erdei Ferenc példaként állították Kecskemét idealizált képét
olvasóik elé. Elhallgatva, hogy a viszonylagos jólét mögött példátlan méretű
volt a gazdák eladósodása. Hiszen a föld volt a helyi társadalomban a mobilitás
legfőbb záloga. A földdel esély volt nemcsak a jobb anyagi körülmények
megteremtésére, de a kecskeméti társadalomban való felemelkedésre is. Az 1920-as
évek második felétől fellendülő kecskeméti gazdaság, a növekvő tőkefelhalmozás
többek számára utat nyitott az elitbe. A látványos vagyonosodás szinte
tapinthatóvá vált a harmincas évekre, nem kis feszültséget keltve ezzel a helyi
társadalomban. A leggazdagabb rétegek vagyona a világgazdasági válság éveiben a
telekspekulációk révén tovább gyarapodott, miközben a virágkorát élő
kereskedőréteg a prosperáló gyümölcsexportból hatalmas hasznot húzott. Az
idealizált kecskeméti elitet a családcentrikus viselkedés, a közismertség, a vég
nélküli munka, a szorgalom, az önzetlenség és a jótékonykodás jellemezte -
legalábbis a kortársak elvárása szerint. Az 1930-as években ez a kép vált
általánossá, de az ábrázoláson feltűnt még a finom modor és a konfliktuskerülő
jellem is mint elvárt tulajdonság, melyek nélkülözhetetlennek bizonyultak a
társasági élet középpontjába való kerüléshez. Ezenkívül sokat számított, ha
valaki régi, köztiszteletben álló, helyi család sarja volt. Ami persze nem
jelentette azt, hogy a nem helyi születésűek ne kerülhettek volna az elibe.
Hiszen voltak, akik máshonnan érkezve látványos pályát futottak be. Útjuk
legtöbbször együtt járt a befogadás, a kecskemétivé válás folyamatával, amelynek
a gazdastátus megszerzése és megőrzése központi eleme volt. Szilágyi Zsolt
(1980) történész, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének adjunktusa.
Kutatási területe a dualizmus kori és a két világháború közötti magyar
társadalom története, a Kárpát-medence történeti földrajza. Benda Gyula-díjas
(2007) és az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Emléklap kitüntetettje (2016).