Random Dús érzelmesség és posztmodern nyelvi játékok. A szív mint az érzések
középpontja és a szív mint szerv. Megszakadni átvitt és szó szerinti értelemben.
Szükségszerűnek ható nyelvi pontosság és véletlenszerű, random nyelvi
kísérletezés. A lírai hagyomány nagyjai és a számítógép képernyőjén felugró
hirdetésablakok. Efféle kettőségek között térül-fordul Mesterházy Balázs
költészete. És miközben megidéződik Dosztojevszkij, Rilke, Tandori vagy Parti
Nagy, a szemérmes főhős mégiscsak a versek beszélője, aki úgy szól veszteségről,
járni alig tudásról, őrületről, halálról, hogy közben észreveszi az ég egy
darabját. Kék. Még nincs teljesen sötét, és talán ez sem kevés. (Görföl Balázs)