Kik vagytok ti? Irodalomtörténet? Az is. Izgalmas oknyomozás, hogy valójában kik
voltak ezek a valahai alkotók? Az is. Életútfeltárás, életműelemzés? Az is. Kor-
és kórrajz? Az is. De legfőképp igazi Háy-próza. Tele humorral, gondolattal, a
valahai életművek teljesen újszerű megközelítésével. Olyan könnyedén lép át más
korok világába, olyan természetesen beszél a valahai alkotókról, hogy észre se
vesszük, hány év választ el tőlük, s lelkesen vetjük bele magunkat ebbe a
világba, aminek hősei a tankönyvekből jól ismert, sokszor unalmasnak vagy épp
érdektelennek tartott alakok. Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak
látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a
fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem.
Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy
olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy
embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet
haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni. Hogy minden olvasó érezze, ők
még mindig hozzánk beszélnek, és rólunk beszélnek, a mi sorsunkhoz szólnak
hozzá. Elevenséget akartam, mert az irodalom nem múzeumi tárgy. Ott van az
életünkben, ha akarjuk, hogy ott legyen. (Háy János) A Kik vagytok ti? mint írói
vállalkozás is példátlan. Hatalmas mű, óriási, sokéves munka. S az eredmény egy
olyan könyv, ami Szerb Antal óta először mer újszerűen és jól olvasható
stílusban a magyar irodalom alkotóihoz nyúlni.