A denevér vére Realizmus és mágikus szürrealizmus - ez a két stílus ötvöződik
Petőcz András elbeszéléseiben, novelláskötetében. Különös és szuggesztív világ
ez, amelyben ismeretlen földrészek sajátos szereplői tűnnek fel, és olykor már
nem is tudjuk, a valóságban vagyunk, vagy éppen a képzelet játszik velünk. Az
elbeszélések struktúrája is különleges: a gyakran egyes szám első személyű
elbeszélő olyan könnyedséggel mesél, mintha egészen friss élményeket osztana meg
velünk, amelyek a lehető legtermészetesebb módon, éppen csak a minap vagy a
nagyon közeli múltban történtek volna meg vele, ugyanakkor az impulzusok
képtelensége és a történetek helyszínének sokszínűsége arra inti az olvasót,
hogy élvezettel, kikapcsolódásképpen, mégis meseként fogadja be mindazt, amit
ennek a kötetnek a lapjain megismer. A könyv érdekessége, hogy az elbeszélések
nem köthetők egyetlen országhoz vagy földrészhez. A közeg, amelyben Petőcz hősei
mozognak, éppen úgy lehet Európa vagy Dél-Amerika, ahogy Afrika vagy a
Fülöp-szigetek, de akár Madagaszkár is. Ezzel érzékelteti a szerző, hogy a
hangsúly a cselekményen van, nem a helyszínen, a legfontosabbak azonban
mégiscsak a személyek, a szereplők, a történetek hősei, akik akár mi magunk is
lehetünk, éljünk akár Párizsban, akár Kolumbiában, vagy éppen Hongkongban. Jól
jellemzi a szerző sajátos gondolkodását az Arcok című novella, amelyben a hős
mindig ugyanazokat az arcokat látja, bármerre is jár a nagyvilágban. Petőcz
Andrást prózaíróként is jól ismerjük. Márai-díjas Idegenek című regénye, amelyet
több nyelvre lefordítottak, valamint a kiadónknál megjelent Az Egészen Kicsi Kis
Létező című kisregénye, illetve korábbi prózai munkái mind-mind sikeresek voltak
a szakma és az olvasók körében egyaránt. Ez a mostani gyűjtemény is méltán lehet
mind a szakma, mind az olvasók körében népszerű.