Wilhelm-dalok A Wilhelm-dalok 1992-ben jelent meg először, s az elmúlt
évtizedekben a Tolnai-életmű kultikus darabjává vált. A versekből építkező
regény énekese, Wilhelm, a fogatlan félnótás felbukkant már az 1983-as Vidéki
Orfeusz című kötet egyik ciklusának mellékalakjaként, hogy aztán ebben a
vajdasági folklórt és szociográfiát is összeforrasztó naiv eposzban - ahogy
Thomka Beáta írta - avanzsáljon főhőssé. Tolnai a (perem)vidéki költő marginális
szerepében rejlő eredendő kiszolgáltatottságot és kisszerűséget töredékes,
groteszk történésekben villantja fel a dadogó poézis nyelvén. Wilhelm és a
versek nyugtalan figurái, köztük Vak Vigh Tibike vagy a lábatlan Baráth, a
valóság és az imaginárius határvidékén teremtett világban tévelyegnek,
minduntalan elvágyódva, de örökre ott őrlődve profán misztériumukban. én itt
maradtam úgy maradtam itt hogy nem mentem el sehova a szamaras vittus fia úgy
maradt itt hogy elment elment amerikába úgy könnyebb úgy sokkal könnyebb itt
maradni