Összegyűjtött versek Ahogyan a versbéli albatrosz disznóbőr kofferekkel, fehér
pótszárnyakkal és sós viharkabáttal landol a székelykocsárdi vasútállomáson,
olyan váratlansággal, elbűvölő védtelenséggel tűnt föl Szőcs Géza a magyar
irodalomban. Már indulása, majd első kötetei is valóságos paradigmaváltást
jelentettek. Hatása messze túlterjedt a költői iskolákon, műhelyeken és az
országhatárokon. Költészete úgy folytat végeérhetetlen, véresen komoly
párbeszédet a sokszálú hagyománnyal, hogy közben sosem engedi elfelejtetni a
líra zavarba ejtő, (nyelv)játékos, az esetlegességeknek és keresetlen
összehangzásoknak is engedő természetét. Versei, akár a forró (író)asztallapon
pattogó jéghideg eperszemek, minden ízükben az alakuló, átváltozó nyelvet
elevenítik meg. Egy másik életben talán Fabergé-tojás készítő ékszerésznek
születik. Természetesen - hozzá illő módon - dinoszaurusztojást szerszámozott
volna fel. A mi életünkben költő lett, most pedig kézbe vehetjük összegyűjtött
verseit. - Korpa Tamás Itt a tél és én meg fogok fagyni. Mi több már látom is
magamat mint zúzmarásembercsörgőt amelyet a lehetetlen ütései hajtogatnak a
dombokon vállamban hiúzharapásának szirma pirospettyes bársonyos hiúzé reális
állat aki most a fehérerdő szélén álldogála jeges sárga avarban éshallgatózik
magába néz ó ó ruhám is zúzmarásés vállamon hiúzmaráshiúz áll hullott lombokon
így csörgök majd a dombokon néha magasra förgeteg emel majd ottan csörgetek mint
alacsony szárnyon repülőgyorsnyelvű fakerepelőLehull rólam az oltalom.
(Annabelle és a betyár, részlet)