Az új főnököm szereti a szabályokat. Van egy, amit senki nem mer megszegni...
Senki sem érhet a banánjához. Én persze megérintettem. És nemcsak megfogtam,
hanem a számba is vettem. megrágtam... és még le is nyeltem. Tudom... Rossz,
rossz lány vagyok. Ezután vettem észre őt, és higgyétek el, nem úgy lehet a
legjobb első benyomást tenni, ha épp a pasi banánjától fuldokolsz. De ugorjunk
vissza az időben! Mielőtt még megfogtam egy billiomos banánját, végre megkaptam
az első igazi kiküldetésemet üzleti riporterként. Itt volt a lehetőség, hogy
bebizonyítsam, több vagyok, mint egy két lábon járó katasztrófa. Be kellett
épülnöm a Galleon Enterpriseshoz, hogy bebizonyítsam a korrupciós gyanút. (Ide
jöhet is a James Bond-zene.) Csak annyit kellett tennem, hogy felvetetem magam
gyakornoknak Bruce Chamberson mellé. De fel kellett volna készülnöm rá, hogy ez
a pasi úgy néz ki, mint akit direkt a női vágyak megtestesítésére faragtak.
Vissza a jelenbe, a konferenciaterembe, a banánjával a számban. A banánjával,
amin még a neve is rajta volt nagy, fekete betűkkel. Pár perccel miután ezt
észrevettem, bejött, és rajtakapott. Pár perccel ezután már fel is vett. Hát
igen... Nekem sem tűnt túl jó jelnek.