Utazni mindenki szeret.Távoli földrészeket, idegen kultúrákat megismerni -
kívánhatunk-e ennél nagyobb kalandot? Ma már sokan meg is tehetik, ha van
pénzük. Amikor Vadas Zsuzsa a hatvanas években fiatal újságíróként csavarogni
kezdett a világban, még számtalan más dologra is szükség volt: meghívólevelekre,
bürokratikus macerákra, undok hivatalnokok és vámosok előtti meghunyászkodásra,
de mindenekelőtt valami nagy-nagy szomjúságra a nagyvilág iránt. Felnőve
sokakból eltűnt ez az érzés: az utazásból üzlet lett, pontos tervekkel,
foglalókkal, számlákkal. Zsuzsa viszont megmaradt bohém világcsavargónak. Még
senkit sem láttam ilyen könnyedén váltogatni a kontinenseket, az évszakokat, a
járműveket, a szállásokat. Mintha egy láthatatlan hétmérföldes csizmát hordana a
lábán. Ám miközben lelkes műkedvelőnek álcázza magát, Vadas Zsuzsa igazi profi
utazó újságíró: mindenre kíváncsi, mindent tudni akar, mindent megkóstol, és ami
emléktárgyat, olcsó cuccot csak lehet, meg is vásárol. Afrikában ugyanúgy
feltalálja magát, mint Izlandon, mindenkivel szót ért, akkor is, ha nem ismeri a
nyelvet, ha pedig végképp nem boldogul, elkiáltja magát magyarul. Tapasztalatból
tudja, valaki válaszolni fog rá. Aztán hazajön, és élvezetes írásokban osztja
meg velünk élményeit a Nők Lapjában. Megtanulhatjuk belőlük, hogyan érdemes
világot látni: lelkesen, nyitottan, folyvást útra készen.