Szétszórt jelen Könyvem címével ellentétben a világ akár összefogott is lehetne.
Ám a jelent mégis a szétszórtság érzülete uralja. Mert az irodalomban, s megélt
történelmünkben is, a sokféleség, ami az együttműködés, az egymást kiegészítő
összefogás és épülés motorja lehetne, az egymással szembeni, az egymást kioltó
érdekek és indulatok forrásává válik. Miért és hogyan hullik szét a progresszió,
s uralkodik el rajtunk szinte fátumszerűen a szétszóródás, a szétszórtság
érzülete, regresszív tapasztalata. Mit kell tennünk, hogy történelmünkben és
irodalmunkban a versengés felhajtó ereje érvényesüljön, és ne forduljon önmaga
értelmének ellentétévé? Előzményeiből az élő, kriminális devianciaként nem
tagadhat ki részeket. A jelen nem utasíthatja el a múltat. A fájdalmakkal együtt
kell mindent vállalnia, még ha kötődni egy választott hagyományhoz fog is. Mert
minden a választáson múlik. Hogy annyi sorsszerű és keserű tanulság árnyékában
felismerjük-e végre: kultúránk belső egyensúlyának megőrzése mindnyájunk közös
feladata. Írásaimban a szétszórtság okaira egyfajta jövőbeli, utópikus
összefogottság reményében keresem a válaszokat.