Marina 1980, Barcelona. Óscar Drai, egy óvárosi bentlakásos intézet lakója
szívesen barangol az iskola környékén omladozó régi paloták közt. Egy alkalommal
be is merészkedik az egyik elhagyatottnak látszó épületbe, ahol a látszat
ellenére laknak: egy festőművész és kamasz lánya, az írói ambíciókat dédelgető
bátor, szépséges Marina. A két fiatal közt szerelmes barátság szövődik, és a
lány egyszer elviszi Óscart a titokzatos árnyakkal teli régi temetőbe. Az egyik
sírhoz rendszeresen kijár egy lefátyolozott személy, akiről nem lehet tudni,
nő-e, férfi-e vagy inkább kísértet. Letesz egy szál virágot, aztán ellebeg... A
síron nincs név, csak egy szétterjesztett szárnyú fekete pillangó vésete. Óscar
és Marina a jelenést követve további fekete pillangók nyomára jut, és
vérfagyasztó kalandokba keveredik. Ruiz Zafón fantáziájának ezúttal semmi sem
szab határt (legkevésbé a valóság). Szívfájdító és félelmetes mesét írt,
amelyről a bevezetőben bevallja, hogy a legnehezebben kategorizálható és egyben
a legszemélyesebb regénye.