Fóbia Megint kezdődik a zuhanás, egyre csak gyorsul, még a légmozgást is érzem a
bőrömön, aztán ismét a krákogó férfit látom, s ahogy egyre intenzívebben köhög,
annyira, hogy lehanyatlik, fejjel előre az ülések közti folyosóra, majd azt
veszem észre, hogy az emberek kapkodva fölállnak, hallatszik a visítozás, a
kétségbeesés, a kiszolgáltatottság fojtott hangjai, lassul a busz, megáll, a
tömeg nyomulni kezd az első ajtó felé, legalább negyven ember egymást taposva,
hogy minél előbb kiszabadulhassanak, és az ablakon át aztán föltűnnek sorban az
alakok az út mentén, a háttérben itt-ott az árnyékban fekvő, megkövesedett
hódarabok, arrébb a föld olvadástól nedves sávjai, egy-egy villanyoszlop és a
felhős ég alján pislákoló sárgásfehér nap... A Fóbia főszereplője egy - a
nemzetközi kutatói világban is tevékeny - fizikusnő, aki a történet folyamán az
elméletek világából alászáll a hétköznapok valóságába. Egy világjárvány
kibontakozásának első napjaiban rokonlátogatás céljából vidékre utazik, ahol
aztán egy olyan összetett, egyszerre félelmetes és megfejtésre váró helyzetben
találja magát, amely a családjáról és az önmagáról való tudását alapjaiban
rengeti meg. Szöllősi Mátyás új regényének első része a család-, a bűnügyi és a
lélektani regény emlékezetes ötvözete. Mindamellett, hogy érzékeny portré egy
magas intelligenciájú, de terhelt családból származó fiatal nőről, a
sztereotípiákat messziről elkerülő látlelet a vidéki Magyarországról, a
generációk kapcsolódásának mélyáramáról, avagy az egymásból következő - sokszor
véletlenszerűnek látszó, ám mégiscsak logikus - események láncolatáról.