Fordított Gorgó A gorgók nem tartoznak a mitológia közkedvelt lényei közé.
Tekintetük dermesztő, már-már halálos, kígyóhajuk, éles nyelvük, rút ábrázatuk
visszataszító. Eredetileg, mielőtt megsértették volna Pallasz Athénét, állítólag
gyönyörű lányok voltak. Visszanyerhető-e az ősállapot? Átírható-e, fölülírható-e
egy végzetes hiba? Visszafordítható-e a mitológiai gépezet? Segíthet-e ebben a
makacs vagy éppen a torzító emlékezés? Polgár Anikó új verskötete költői
tudatarcheológia: elsősorban a kulturális emlékezet személyessé tételével
foglalkozik, az elemi létmegnyilvánulások mitikus háttérmozzanatait fürkészi. Az
időtől nyomorgatott test bizonytalanságai és az időtlenségükben minduntalan
megújuló mítoszok kerülnek termékeny ellentétbe, a hol historikussá, hol
mitikussá váló női újrajátszás-történeteké a főszerep. A kisgyerek
Pentheus-puzzle-lal játszik, mini Tróját épít, az érett nő saját vagy annak vélt
szerepeit próbálgatja, az idős pedig az emlékezet és képzelet behatárolta
labirintusban keresi egykori önmagát. Mitikus, mágikus és kézzel foghatóan,
olykor szinte dermesztően konkrét költői anyag kivételes egysége ez a kötet.