?Életünk talán legfontosabb kérdése, hogy miként kezdődött, és hogyan lesz
vége. A kérdés akkor sem kevésbé rejtélyes és fontos, ha magára a
tapasztalatfolyamra vonatkoztatjuk, melyben saját életünk számunkra megjelenik:
első tapasztalatunkat sem tudjuk felidézni ? talán nincs is értelme ilyenről
beszélni ?, s hasonló a helyzet az utolsó tapasztalatunkkal is. A filozófia
tapasztalatainkkal foglalkozik. Azt gondolhatnánk, ezzel az egyszerű
meghatározással túlságosan is szűken, vagy épp ellenkezőleg, túl nagyvonalúan
vontuk meg a határait. E mű részben azt igyekszik megmutatni, hogy ez nincs így.
A tapasztalatfolyamot minden oldalról maga a tapasztalat határolja. Nemcsak
kezdő és végpontja nincs, hanem a többi oldala felől sem övezik tapasztalattól
idegen elemek; végtelenül mély és végtelenül széles. A tapasztalatainkra
vonatkozó minden magyarázat éppen úgy a végtelenségig csupán további
tapasztalati értelmekhez nyúlhat vissza, ahogyan a vándor is, ha egy ingatag
kövekkel fedett morénás hegyoldalon megcsúszik, csupán hasonlóan bizonytalan
kövekbe kapaszkodhat. A tapasztalat egyfajta dinamikus egyensúlyban, folyamatos
csúszásban van. Amikor a gondolkodás abszolút nyugvópontot keresve
tapasztalataink értelmét bármilyen tapasztalatfüggetlen elemhez próbálja meg
lehorgonyozni [...], akkor mindig egy olyan megfordítással él, amelyben a
filozófiai gondolkodás kapitulációja, egy a hétköznapi gondolkodással kötött
kompromisszum fejeződik ki.?