Berta Eleonóra kötete a Lélekrajz felkeltette az érdeklődésemet. Egy nagyon
szomorú és félelmetes időszakban íródott. Covid-napló, sok érdekességgel és
történettel. A kötet a szörnyű helyzetről ad számot, hangulata mégsem a
reménytelenséget, hanem az élet szépségeit, gazdagságát, a világ változását
mutatja be. Érzelemgazdag, ugyanakkor realisztikus, tényszerű írás. Olyannyira
olvasmányos, hogy szinte azonnal szeretnénk tudni mi történik holnap.
Feszültségben tartja az olvasót egyrészt a járványhelyzet alakulása, másrészt a
történetek folytatása miatt. A Covid-jelentés mellett több történetet
ismerhetünk meg a családról, barátokról, különböző eseményekről. Megismerünk egy
talpraesett életerős asszonyt, aki bátran beszél az életéről, annak érdekes
fordulatairól, vágyairól, érzelmeiről, a mindennapi élet jelentős és apró
történéseiről. Nosztalgiával beszél gyermekkoráról, ugyanakkor nyitott a mai
életre, elfogadja a mai kor érdekességeit, értékeit. Hisz magában és az
emberekben, de látja a társadalom zavarait is, azt az embertelen kemény világot,
ami a pénz uralmára épült. Az örökös megfelelési kényszerben, a pénz utáni
hajszában kihalt a lélek, nincs tápláléka. A ?megfelelési vakvágány?
mókuskerekében zajlik az életünk. Feladatok, pénz, különórák, rohanás,
felületesség, kérdések, amire nem várjuk meg a választ; tiprás, tolakodás
előnyök keresése, pocséklás, büntető fékezés, kapcsolati tőke építés stb. És a
járvány felmutatta a stop- táblát, ez így nem mehet tovább! Megállást parancsolj
az emberiségre, ennek persze fájdalmas veszteségeivel szembe kell nézni. De
látni kell azt is, hogy ebben a kegyetlen időben, a vírustól való félelemben, a
karanténban sok jó dolog is történt. Felfedeztük a családunkat, az otthonunkat,
rácsodálkozunk a gyermekek kreativitására, az ünnepek jelentőségére, alkotó
munkát tudunk végezni, gondolkozni a világ dolgairól elmélyülni gondolatainkban,
hitünkben, vallásunkban, átgondolni életünket, megkülönböztetni a fontos
dolgokat és a kevésbé fontosakat, átgondolni az értékeinket. Mint ahogy Berta
Eleonóra teszi ezt Lélekrajz c. kötetében. Dr. Várhelyi Krisztina