Kevés olyan debüt-kötetet láthatunk az irodalmi piacon, amelynél nemcsak a
versek egyenletesen magas színvonala, de egy pazar szonettkoszorú is meggyőz
arról, hogy az olvasói akarunk lenni. Ha vannak titkai Bék Timurnak, akkor azok
klasszikus fajtájúak: el nem tékozolt tehetség, munka, erős önkritika, magas
léc. Sorai mégis könnyed természetességgel olvastatják magukat. Világot
teremtenek, olyant, amelyet magunk is tovább építhetünk felmerülő kérdéseinkkel.
Farkas Wellmann Éva 1997 telén született. Szászváron nőtt fel, majd Bonyhádon
érettségizett, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán
hallgat magyart, médiát, pedagógiát és Pink Floydot. 2013 óta ír verseket,
írásait többek közt a Bárka, az Irodalmi Jelen, a Kortárs és a Tiszatáj is
publikálta. Leginkább talán a feledéstől fél. Ez az első kötete. Míg próbáltuk
befogni a kinti hőt, mi, balszerencsés állat-emberek, térként tudtuk elképzelni
az időt, s anyagnak érzékeltük a teret. A régi nyelv e tévképzetek nyelve. A
régi nyelvnek nincs erélye itt, önmagunkban elszavalni az elme kimondhatatlan
költeményeit.