Az ember temploma Mai kultúránk talán legnagyobb ellentmondása a szakadék a
materiális, egyre embertelenebbé váló mindennapi lét és a spirituális, egyre
inkább életidegenné váló szellemi élet között. Egy olyan korban, amelyben
szellem és anyag, idealizmus és realizmus egyre inkább eltávolodik egymástól, a
feladat, hogy ezeket egymás kölcsönös áthatására bírjuk, egyre sürgetőbbnek
tűnik. De mert ez a feladat nagyon nehéz, megfigyelhetővé vált a mai emberiség
körében a rezignáció és a türelmetlenség egy olyan keveréke, ami könnyen
ráveheti az embereket, hogy legalább életük egyetlen területén, valamely
szokatlan tevékenységben próbálják megvalósítani a tiszta jót. Így néhányan a
?szociális hármas tagozódásban? leltek olyan tevékenységre, amely megadta nekik
az érzést, hogy megszabadulhatnak a szellemtudomány elméletének vélt
világidegenségétől. Mások viszont a ?vallási gyakorlatban?, egy új egyház
felépítésében találtak rá arra az antropozófiára, amely számukra maga lett az
élet.