Forgács Miklós, aki civilben a kassai Thália Színház dramaturgja, második
önálló kötetében 101 titokzatos történetet kínál aforizmáknak látszó
verssorokban. A paradoxonok jelentik a szerző gondolkodásának éltető talaját. A
fogalmi szigor, az asszociatív féktelenség és elemi merészség friss és furcsa
kombinációkat hoz létre ezekben a rövid költői formációkban. E változatos
töredékek mégis mintha észrevétlenül hoznának létre egy szuggesztív egészet.
Mozgatórugójuk a verssorokban megjelenő megszemélyesített állatok kíváncsisága;
e költői kreatúrák naiv kitartással olyan jelenségeket boncolgatnak, amelyek
másoknak természetesnek látszhatnak.