A kislány, aki képtelen gyűlölni Elaltatnak, amikor Mengeléhez visznek, így nem
emlékszem rá, mi történik ott velem. A testem beszél hozzám, ő árulja el, mit
műveltek velem. Lidia Maksymowiczot háromévesen hurcolták el Auschwitzba.
Tizenhárom hónapot töltött a pokolban, a gyerekek barakkjában, ahol egyike volt
dr. Mengele kísérleti nyulainak. Hithű katolikus édesanyja a német invázió
legelső napjaiban csatlakozott a fehérorosz ellenállókhoz, és az erdőkben
rejtőzött el lányával. Lidia egyik első emléke a fehérorosz erdőkbe szűrődő fény
Auschwitz végeláthatatlan sötétsége előtt. Amikor 1945 januárjában újra meglátja
a napvilágot, egy gyermektelen lengyel asszony fogadja be. Lidia vele nő fel, de
sosem felejti el valódi anyját, sosem hagyja el a hitet, hogy édesanyja él, és
őt keresi. Végül csodával határos módon rátalál. Auschwitz meghatározó emléke
Lidia számára a csend: összeszorított fogak, a túlélésre szűkült világ, amelyben
nem engedhet meg magának egyetlen érzelmet sem. Hosszú idő telt el, amíg újra
megtalálta a hangját, hogy a lehető leghangosabban kiáltsa: soha többé! Mert
bármilyen borzalom megtörténhet újra. Ez a könyv az ő tanúságtétele.