Mexikó utolsó császára Az 1860-as évek elején III. Napóleon francia császár
különös tervvel állt elő: elhatározta, hogy a polgárháborúba süllyedt Egyesült
Államok gyengeségét kihasználva francia fennhatóságú monarchiát alapít
Mexikóban, és ezzel visszaállítja a dinasztikus Európa tekintélyét az
Újvilágban. A köztársasági rendszert felváltó új császárság élére a fiatal
osztrák főherceget, Ferenc József öccsét, Habsburg Miksát szemelte ki, aki naiv
idealizmusa és saját küldetéstudata által vezérelve - és a francia diplomácia
játszmái által alaposan megtévesztve - végül elfogadta a felkérést, és a baljós
előjelek ellenére feleségével, Carlota belga hercegnővel az oldalán átkelt az
Atlanti-óceánon, hogy Mexikó trónjára ülhessen. Edward Shawcross a legkiválóbb
brit történetírói hagyományokat folytatva lenyűgöző felkészültséggel és
alapossággal, mégis olvasmányos és fanyar humorral átszőtt stílusban tárja elénk
e véres tragédiába torkolló kísérlet drámai fordulatokban gazdag történetét.
Shawcross ugyanakkor nemcsak a szűk négy évig fennálló császárság eseményeit
veszi sorra: értelmezésében a mexikói kaland - amelyet a legtöbben őrültségnek
tartottak, Marx pedig egyenesen a világtörténelem egyik legszörnyűbb
vállalkozásának nevezett - csupán része volt annak a gigászi küzdelemnek, amely
az amerikai kontinens jövőjéért és a nyugati félteke uralmáért folyt az Ó- és az
Újvilág között. Ha Miksa külsőleg megfelelt is a szerepének, serege igen távol
esett azoktól a díszfelvonulásoktól, amelyek gyerekkorában annyira untatták őt.
Katonái összességében inkább egy alaposan felfegyverzett tömeghez hasonlítottak,
mint egy fegyelmezett zászlóaljhoz; nem léptek egyszerre, az ágyúik messze
mögöttük cammogtak, és ahogyan ez szokás volt, nők és gyerekek követték őket még
távolabbról. Sokan, akik csak hat hete kerültek ide kényszersorozás révén, még
mindig azokat a rongyos ruhákat viselték, amelyekben összefogdosták őket. Az
egyenruhák, ha voltak egyáltalán, ritkán érdemelték ki az egyenruha elnevezést:
igen nagy változatosságot mutattak attól függően, hogy viselőik éppen mit
találtak és mi tetszett nekik.