Szemadám György Szemadám György önművelőként lépett színre a magyar festészetben
- még az elmúlt század hetvenes éveinek elején. Akarva-akaratlan egyszerre
szervezője is lett a formálódó magyar új avantgárdnak, amelynek eszmeiségét,
gondolati frissességét máig őrzi jellegzetes festményeiben, assemblage-aiban
vagy éppen műfajilag meghatározhatatlan műveiben. Kifogyhatatlan ötletei
bizonyos értelemben a szürrealizmus szabad asszociációs konstrukcióira hajaznak,
ám sokkal hűségesebbek a képi látványhoz, semmint az irodalmias tartalomhoz -
hangsúlyos népművészeti áthallásokkal, a dadára emlékeztető poénokkal.
Szenvedélyesen érdeklődik távolabbi (főleg afrikai) kultúrák iránt, de nem áll
tőle messze az asztrológia vagy a kártyajóslás (tarot) szelleme sem. Ugyanakkor
a madárvilág alapos ornitológiai tudással felvértezett ismerője, szorgos
megfigyelője és - persze - festője: fölhasználója ennek a gazdag szín- és
formavilágnak. Képei éppen emiatt egyszerre önfeltárók és enigmatikusak:
félreismerhetetlenül szemadámosak.