Ambrus Éva Ambrus Éva keramikus iparművészről Novák Piroska állított össze
monográfiát. A design- és művészetteoretikus tanulmánya szakmai alapon vázolja
fel az életművet, melynek személyes vonatkozásait a művész Pályám emlékezete
című önéletírása egészít ki. A kötet második fele albumszerűen mutatja be a
legfontosabb alkotásokat, s végül a Függelék adatszerűen ismerteti az életútat.
Ambrus Éva (Budapest, 1941) Ferenczy Noémi- és Gádor István-díjas keramikus,
porcelántervező iparművész. 1967-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti
Főiskolán Schrammel Imre tanítványaként az első olyan osztályban, ahol jelentős
reformokat vezettek be a tervezőképzésben. A diplomamunkáiban vállalt, eltérő
léptékű és karakterű irányokat kijelölő feladatok ? edénytervezés és plasztikus
falburkolat készítése ? végigkísérték egész életművét. Végzését követően az
akkor induló hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban állt munkába
porcelántervezőként. A kezdeti nehéz évek után az első sikert az 1971-ben kiírt
Varia edénytervező pályázat hozta meg számára, amelyen Bella-207 nevű
készletével első díjat nyert. Ambrus Éva 1967 és 1984 között dolgozott
Hódmezővásárhelyen, 1976-tól művészeti vezetőként. 1984-től saját műhelyében
alkotott Budapesten, eleinte kisebb dísztárgyakat készített egyedi
megrendelésre, valamint az Iparművészeti Vállalat és a Képcsarnok számára. Ezt
követték a kerti kerámia plasztikák, kisebb-nagyobb csobogók. A Millennium
környékén és 2010 között köztéri díszkutak, ivókutak, szökőkutak tervezésével és
kivitelezésével foglalkozott. 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.