Emberek és dolgok 1945-ben A háború jelenlévőbb, mint a béke, és az életnél még
mindig jelenlévőbb a halál. Csak minden csatározás befejeztével zúghat fel a
nagy vád, és úgy tűnik, igazán csak most pecsételődött meg azok sorsa, akik nem
térnek vissza többé. Csak ma vetődik fel a gyászolók szívében a szörnyű kérdés
áldozatuk értelméről, és ebből a vádból holnapra talán vádemelés válik, gyilkos
viszály a végzet pusztító hatalmával. Mert az egyik számára úgy tűnt, korán
befejeződött, míg a másiknak előnyösebb beteljesülés volt a győzelmi mámor, mint
amit egy egész élet munkája nyújthatott volna neki. De hányan találták keménynek
a háború mesterségét és keserűnek a halált, és ők sem kerülhették el sorsukat.
Marie Luise Kaschnitz (1901-1974) korának egyik legelismertebb írója és költője.
Gazdag életművét, prózáját, verseit, esszéit és önéletrajzi munkáit a nemzedéki
felelősségérzeten és a számvetés tehertételén túl az irodalom és a kultúra
értékvédelme jellemzi. A második világháború utáni nulladik órában papírra
vetett lírai esszéfüzére is ezen feladat jegyében készült.