A Más bolygó egy nemzedék regénye: a nemzedéké, amelynek nemcsak az illúziói,
de identitása is köddé vált. A Más bolygó a szív regénye: a szívé, amely konokul
keresi a szerelmet a testen túl. A Más bolygó Kelet-Európa regénye: azé a
Kelet-Európáé, amely Nyugattá akart válni, de az örök kelet-európai jelenben él.
A Más bolygó az utazás regénye - párhuzamos roadmovie, amelyben, valahol mélyen,
még ott dobog Kerouac szíve. A Más bolygó cinikus és kegyetlen regény: mintha
egy magyar Bret Easton Ellis írta volna, ha Ellis lehetne magyar. A Más bolygó a
kapitalizmus regénye - a gyönyörűséges, csábító kapitalizmusé, melyről örökre
lekéstünk. A Más bolygó a tulajdonságok nélküli ember regénye, az örök alakváltó
regénye. A Más bolygó az identitástalanság regénye, a semmilyenség regénye, a
szakadatlan útkeresés regénye. A Más bolygó a Föld regénye, amely egyre
lassabban forog. Mintha a nyúl üregébe, úgy utazunk kétszer Hegyeshalmon túlra,
előbb a felnőtté válás küszöbén, a rendszerváltás hajnalán, amikor a stoppos
road-történet még varázslatos, kenderfüstös társaskaland, majd húsz évvel később
újra, amikor kívül-belül kietlen tájon menekül Wunder, az elbeszélő korhős.
Fabricius Gábor Más bolygó című melankolikus disztópiájában a napfényes,
csillogó, szabad európai táj besötétedik, és vészjósló homály borítja be
Budapestet és Kelet-Európát. Nincsenek célok, csak az út a fontos, Nyugatra,
múltba, jövőbe.